Az élet színpadán


Az igazi népszerűséget és közönségsikert a Csak szex és más semmi hozta meg számára, de hetente feltűnik a tévé képernyőjén az Életképek című sorozatban. Játszott több Jancsó Miklós-filmben, a Sorstalanságban, az Állítsátok meg Terézanyut! című moziban, és nemsokára látható lesz egy új filmben, a Konec-ben is.

A széles körű ismeretséget és elismertséget megelőzték már más komoly szakmai, filmes és színházi sikerek. 1998-ban a Kritikusok díját, 2000-ben a Jászai Mari-díjat kapta meg. 2002-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón - Csomós Marival megosztva - nyerte el a legjobb női mellékszereplő-, valamint a legjobb 30 év alatti színésznő díját. Ugyanebben az esztendőben a Kritikusok díját is újra megkapta. 2003 tavaszán - Jordán Tamás hívására - nyolc évad után megvált a Radnóti Színház társulatától, és a Nemzeti Színház tagja lett. Az idén a Csak szexben nyújtott alakításáért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját, és ő lett a Súgó Csiga verseny győztese is. Úgy tűnik tehát, nem csak a szakma, a közönség is elismeri, szereti Schell Juditot, aki jelenleg Füst Milán Boldogtalanokjában, Shakespeare III. Richárdjában és Bíró Lajos Sárga liliomjában lép színpadra a Nemzetiben.

Forgatások, színház - nem unatkozik mostanában...

Van dolgom, de szerencsére szépen elosztva egy-egy évben. Persze előfordul olykor, hogy összesűrűsödnek a feladatok, de igyekszem elkerülni az ilyesmit. Szeretem, ha van időm a gyerekre, otthonra, családra. Az idén eddig ez jól sikerült, hiszen a Konec című filmet a nyár első felében forgattuk le, úgyhogy belefért még egy kis nyaralás is a mindennapjainkba.
Szeptemberben elkezdődött a színházi évad, és csak az új bemutató, a Csongor és Tünde próbaidőszaka sikerült húzósabbra, de a premierek előtt mindig így megy ez.

Könnyű összeegyeztetni a hivatást és a családot?

Meg lehet oldani, szervezés kérdése. Harmadéves főiskolás voltam, amikor a fiam megszületett, így számomra a kezdet kezdetétől ez a természetes. Időnként persze el kell viselni, hogy egyszerre forgatok, próbálok, játszom - ám ezek mindig csak rövidebb időszakok, huzamosabb ideig nem is tudnék így élni. Engem elkeserít, és rosszkedvűvé tesz, ha nem marad időm a fiamra, a családra. És, ha rosszkedvem van, akkor utálom, amit csinálok, és hibáztatok mindent és mindenkit, hogy miért van így?! Ezért aztán nem is vállalok el sok mindent, például nagyon ritkán szinkronizálok, de más munkát is adtam már vissza éppen emiatt.



Ha nem dolgozik, nem hiányzik a munka, a színház?

Nem, egyáltalán. Olyankor kikapcsolódom, pihenek. Talán mert ilyenkor mindig tudom, hogy szeptemberben elkezdődik az új évad, egy cseppet sem érzem a színház hiányát. Csak nyaralok és telelek. Szerencsémre azonnal ,,civillé tudok változni", amint vége a munkának. Olyannyira, hogy sokszor azt érzem olyankor, hogy nem is értem ezt az egész rendszert, ahogyan a színház működik.

Miért, hogyan működik?

Például amikor karácsonykor vagy halottak napján is színpadra kell lépnünk, vagy egyszerűen amikor azt látom, hogy másoknak van hétvégéjük, vagy hosszú hétvégéjük - egyáltalán szabadidejük. És ez egyáltalán nem panasz, hiszen nekem meg van majdnem egy egész nyaram, ha akarom, csak arról szól, hogy néha jó kiszállni a mókuskerékből. Sőt, nem csak jó, ki is kell szállni belőle.

És ha ezzel a sikerszériának lenne vége?

El tudnám képzelni, hogy mindez nincs. Azt nem tudom persze, hogy milyen lenne, ha egyszer csak úgy alakulna, hogy nem játszanék többet. De talán ha valami nagyon jó célom lenne, akkor azt sem bánnám, ha az nem színház vagy film. Számomra a színészet nem volt soha élet-halál kérdés, sosem tettem fel mindent erre az egy lapra. A főiskolán az orrom alá is dörgölték az osztályfőnökeim, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem csak negyven százalékkal csinálnám az egészet, és hogy majd a ,,valódi életben" ezt nem tehetem meg. Túl azon, hogy szerintem én nem negyven százalékon teljesítettem akkor sem, és persze most sem ezt teszem, nem tudnék úgy élni, hogy semmi másról nem szól az életem, csak a színészetről.

Hanem mondjuk így decemberben az ünnepről is?

Igen, például az ünnepek is nagyon fontosak. Minden évben hazamegyünk Debrecenbe, és most már a párom családjához is elmegyünk. A ,,feladatok" közül - amióta sajnos a nagymamám már nem sütheti meg - rám a zserbó elkészítése hárul. De volt már olyan, hogy nem sikerült, mert 23-án még színpadon voltam. Szeretem karácsonyi díszbe öltöztetni a lakásunkat, a kertet, és a gyerekekkel - nővéremnek is kettő - újra ,,értelmet kapott" az ajándékozás is. Mert bármennyire nőnek is, nagyon várják a karácsonyt.

Van ideje készülődni az ünnepre?

Az embernek arra jut ideje, ami fontos, így az ünnepi készülődésre is van lehetőség. A fiam ma már nagy, de amíg kisebb volt, addig leültünk, és sok mindent magunk készítettünk el. Olyan dolgokat, mint a pattogatottkukorica-füzért, vagy szárítottunk narancsot, almát, de be is festettük őket aranyra... Ma már a legfontosabb természetesen az együttlét, főként mert az utóbbi időben ritkábban tudunk hazamenni. Na meg persze minden ünnephez nekünk hozzátartozik a zserbó, és hogy a karácsonyfa a plafonig érjen.

A karácsony után mindjárt ott az év vége. Végez magában valamiféle számvetést ilyenkor?

Nem, és fogadalmat sem szoktam tenni sosem. Ráadásul számomra nem is ilyenkor van igazán évvége, hanem májusban, amikor véget ér a színházi évad. És aztán szeptemberben kezdődik az újév, a színházi évad kezdetével. Egyébként pedig én nem is az ilyen fordulópontoknál tekintek vissza, és gondolom végig, hogy milyen volt az elmúlt időszak, hanem amikor leforgatok egy filmet vagy véget ér egy próbaidőszak, bemutatunk egy előadást. Ilyenkor sem számvetést készítek magamban, hanem inkább amolyan értékelést, sikeres-e az, ami megszületett. Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatnak ilyenkor.

Kisfia már tizenkét éves. Ő mit szól a sikerhez, az ismertséghez?

Nem foglalkoztatja túlságosan. Néha lát újságokban, de azt is legtöbbször az osztálytársai mutatják neki, vagy az újságosnál látja. Egyszer mondta talán a Csak szex reklámkampánya ideján, hogy most talán kicsit túl sokat vagyok az újságokban. Azt válaszoltam neki, hát ez a film miatt van, és nem ezért, mert éppenséggel válok vagy házasodom, hanem mert dolgozom, vagyis a munkámmal jár. Nem is foglalkozott többet a dologgal.

Azért gondolom büszke a mamájára...

Biztosan érez valami hasonlót, de nem hinném, hogy büszkébb, mint a többi gyerek, akinek valami mással foglalkozik az anyukája. Talán olyankor, amikor megnéz egy előadásban, vagy lát egy filmben, akkor büszke. De közben kamaszodik is és jól tudjuk, a kamaszok mennyire kritikusak a szüleikkel és mindennel szemben.

Ha már kritika: mennyire fontos a visszajelzés?

A kritika talán nem is annyira, a visszajelzés viszont nagyon fontos. Jöjjön baráttól, szülőtől, gyerektől, kollégától, a páromtól vagy egy nézőtől. Ez utóbbi nagyon jól esik, mert a legtöbbször meghatóak és rengeteg igazságtartalmuk van. Nemrég kaptam például egy levelet egy kislánytól, aki már nem is annyira kicsi - tizenhárom éves -, amiben nagyon szép dolgokat írt nekem, rólam, és amiben arra kért, hogy az egyik előadás után találkozhasson velem. Azóta már a találkozás is megtörtént, és nagyon jól esett a levél is, és a személyes beszélgetés is. Az ilyen típusú visszajelzés talán a legértékesebb. Egyébként pedig nagyon szerencsés vagyok, mert eddig még semmilyen igazán rossz élményem nem volt a - nevezzük így - népszerűségem kapcsán, amit a filmek, elsősorban a Csak szex hozott meg számomra.

Fontos a siker?

A siker nehezen megfogható dolog. Hiszen annyiféle van belőle. Van szakmai siker, közönségsiker, hangos és csendes, és akkor még mindig kérdés, hogy megfelel-e a saját elvárásaimnak, amit és ahogyan csináltam. Ezt pedig minden nap tudom, amikor lejövök a színpadról. Ha meg bizonytalan vagyok, a Kulka úgyis bejön az öltözőmbe, és megmondja, milyen voltam aznap.



Stílus és lendület, 2006. december